∞31.rész.

* Daws szemszöge *
-Megjöttem ! -ordibáltam és becsaptam magam után a bejárati ajtót.
-Kicsim.. -jött ki anya halkan a konyhából, kezében két fekete kézi táskával.
-Hova mész ? -bámultam rá kikerekedett szemekkel.
-Majd elmondom. De most menj fel és minden cuccodat pakold össze. Vigyázz, hogy semmi se maradjon itt, még egy darab csatt sem. -mondta komolyan.
-De.. mi történt ? -értetlenkedtem.
-Csak menj.. -intett.
-Hát oké. -vontam meg a vállam és elindultam a szobám felé.
A posztereimet óvatosan el kezdtem le szedni a falról, ugyanúgy a még régebben kitett fotóimat is, s majd mindet el tettem az egyik rózsaszín mappámba. Elő rángattam az ágyam alól a két óriás bőröndömet. A szekrényemhez sétáltam, majd minden ruhámat bele gyömöszöltem az egyik bőröndbe. A második bőröndömbe parfümjeimet, sminkjeimet, ékszereimet, cipőimet pakoltam, illetve az iskolás cuccaimat.
Miután mindent elpakoltam le szaladtam a lépcsőn és be szaladtam anyáék szobájába.
-Anya, elmondanád végre mi.. -hangom elcsuklott, tátott szájjal bámultam az üres szobát, és annak a közepén álló anyát. -Anya.. -közeledtem felé.
-Hmm ? -fordult felém.
-Miért üres az egész ház és hol van apa ? Elköltözünk ?
-Igen kicsim, elköltözünk. Tudod.. az utóbbi időben nem álltunk valami jól, ezért nem tudtuk fizetni a házat. -simogatta a hajam. -A ház igazi tulajdonosa megmérgelte magát és ma reggel be jelentette, hogy van huszonnégy óránk elhagyni a házat.
-De ez nem lehet ! Hova fogunk menni ameddig találunk új házat ?
-Ashley -ékhez. Alyssa volt olyan kedves, hogy fel ajánlotta, hogy lakjunk náluk ameddig találunk egy másik helyet ahol lakhatunk.
-Vagy úgy..
Csend lett. Egyikünk sem szólalt meg és egyikünk sem mozdult meg.. csak bámultuk az üres, halvány rózsaszín falakat.
-Hiányozni fog ez a ház. -törtem meg a csendet.
-Hát persze, hiszen itt nőttél fel. -kuncogott.
-Tasha, meg jöttek a taxik. Szólj Daws -nak ! -kiabált apa kintről.
-Hallottad apádat. Gyere menjünk. -fogta meg anya a kezem és kivezetett a szobából.
Sóhajtozva fel vettem a cipőmet, kabátomat majd szóltam apának, hogy hozza le a cuccaimat az emeletről.
-Daws, szállj be a másik taxiba. -utasított anya miután minden csomagot be pakoltak az egyik taxi csomagtartójába. Sóhajtottam és be ültem a taxiba, mellém pedig anya.
*
Mikor meg érkeztünk durcisan kiszálltam, be szaladtam a házba, le dobtam a cipőmet és fel szaladtam az emeletre, egyenesen bementem Ash szobájába.
-Hát te ? -kérdezte Niall kuncogva aki az ágyon feküdt Ash mellet, és képeket mutogatott neki.
-Ide fogunk költözni, legalábbis egy kis időre. -ültem le az ágyra.
-Az remek. -mosolygott Ash.
Szegényke még mindig nem emlékszik semmire, de erős maradt és harcol az emlékeiért. Niall mindent elkövet, hátha egy fényképp, egy dal vagy akár egy parfüm illat is vissza hozza az emlékezetét.
-Dawsone, gyere indulnunk kell. -hajolt be félig a szobába anya.
-Jaj ne !
-Mozogj ! -szolt rám.
-Hova mész ? -kérdezte Niall miközben fel álltam Ash ágyáról.
-Fogorvoshoz. -forgattam meg a szemeimet. -Ma teszik fel a fogszabim. -húztam a szám.
-Nem olyan rossz az. -mosolygott Niall. Sóhajtottam majd el hagytam Ash szobáját.
* Betty szemszöge *
-Nem vagy éhes ? -lépett be apa a szobámba és karba tett kezekkel meg állt az ajtóban.
-Nem. -válaszoltam. Apa sóhajtott egyet majd leült velem szembe.
-Figyelj kicsim, rosszat tettem és vállalnom kell a felelősséget, ezt te is nagyon jól tudod és..
-Nem ! Nem akarom tudni ! Nem.. -csapkodtam, zokogtam.
-Betty, Betty !
-Apa, te voltál az egyik példaképem ! Hősnek tartottalak ! Mi volt olyan fontos ? Hova siettél annyira ? Miért kellet elüssed Ashley -t ? -ordítottam.
-Kislányom sajnálom. -szolt szomorúan. Halkan fel állt majd elhagyta a szobámat.
Pityeregve kihurcoltam a bőröndömet a nappaliba, utolsó pillantást vettem a szobámra majd felvettem cipőmet, kabátomat és elhagytam a házat.
Nem köszöntem el apától.. csak mentem. Látni sem akartam, nemhogy beszélni vele.
Elindultam a repülőtér felé. Némán húztam a bőröndömet miközben óvatosan törölgettem lefele a könnycseppjeimet.
*
-London→Magyarország, London→Magyarország.. -mondogattam halkan miközben a repülő járatokon sétált végig a szeme.
' Egy óra múlva már a gépen fogok ülni. ' gondoltam magamban miközben a jegy eladó nénihez sétáltam.
Kezembe nyomta a kifizetett repülő jegyet majd leültem és vártam..
-Hova mész ? -szólított meg valaki.
A hang irányába fordultam. Szemeim könnyel teltek meg, zokogni kezdtem. Lehajtottam a fejem az illető vállára aki csak a hátamat simogatta de egy szót sem szolt.
-Hmm.. Nem ájultál el, de sírni kezdtél. Ez haladás. -szolt.
-Nem miattad sírok te barom. -böktem meg mosolyogva. -Amúgy te követsz engem ?
-Van jobb dolgom is mint egy szkuzi csajt követni egész nap.. épp haza fele tartottam amikor észrevettem, hogy nagy léptekben a repülőtér fele haladsz, ráadásul bőrönddel, szóval hova mész ?
-Haza Harry, haza Magyarországra. -szóltam komolyan, szipogva.
-Ne menj.
-Muszáj. Nem birok tovább itt ülni, amúgy is holnap után kéne haza utazzak.
-Akkor holnap után utazz haza !
-Nem. Már meg van a repülőjegyem is. -lebegtettem a hosszú papirost.
' A magyarországi gép utasai megkezdhetik a felszállást ! ' szolt a hangosbemondó.
-Hát ennyi volt. Ennyi volt az én csodálatos utazásom. -vontam meg a vállam. -Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek Harry. -álltam fel.
-Remélem még találkozunk, Betty. -szolt és megölelt.
-Én is remélem. Viszlát Harry.
Mentem előre néhány métert, megfordultam, integettem a mereven álló Harry -nek majd felszálltam a gépre.
Még nem voltak sokan. Leültem, ismét az ablak mellet kaptam jegyet.
A gép hamarosan felszállt és elindultunk Magyarország felé.

*-*

* Perrie szemszöge *

-Ezt szagold meg ! -nyomtam Ash orrához egy parfümöt. -Ez a kedvenced.

-Jó szagú. -mosolygott.

-Igen, azért a kedvenced.

-Reménytelen eset vagyok. -sopánkodott.

-Miért lennél az ? -ölelte át El, Ash -t.

-Mert mindent megtesztek, hogy segítsetek de én.. én egyszerűen nem tudok vissza emlékezni.

-Ez nem a te hibád. -szolt közbe Dani.

-Az emlékeim nélkül gyengének érzem magam. Szükségem van rátok. -szolt Ash halkan és lehajtotta a fejét.

-Ash.. -emeltem fel a fejét. -Mi melletted leszünk akármi is történjen ! Mi mindenben segíteni fogunk ! Mi mindent meg fogunk tenni csak azért, hogy vissza kaphasd az emlékeidet.

-Köszönöm, köszönöm. -bólogatott mosolyogva és megölelt minket.
* Ashley szemszöge *
Borzasztó az a tudat, hogy nem tudsz senkiről semmit.. még saját magadról sem.
A sok boldog s szép pillanat mind eltűnt. Mi maradt helyettük ? Feketeség ! Rengeteg feketeség és üresség.
Nem tudod kik a barátaid, család tagjaid. A félelem, hogy átvernek azok akik a család tagjaidnak mondják magukat.
Nem tudod kik az ellenségeid, nem emlékszel a főbb dátumokra, nem emlékszel a megtanult leckékre, nem tudod mit szeretsz és mit nem szeretsz csinálni !
A remény, hogy idővel minden jobb lesz, mind hazugság saját magunknak !
Lehet, hogy én soha többé nem fogok emlékezni a múltamra, de az is lehet, hogy hamarosan egy csoda következtével minden megváltozik s minden jobb lesz !
*
Anyáék azt mesélték, hogy autó ütött el, aminek következtében amnéziás lettem.
Miért pont engem ? Miért pont így történt a balesetem ? Miért pont a fejemet ütöttem be ? Miért pont a jobb karom tört el ? Miért voltam én ott ? Sok sok ' Miért... ? ' kérdés amire nem kapok választ, amire egy szemtanú, egy rendőr, egy orvos s még a szüleim sem tudják a választ..

Mi lesz ha soha nem fog vissza térni az emlékezetem ? Életem végéig avval a tudattal kell majd éljek, hogy nem tudom mit csináltam tizenöt éves koromig..
Minden ismerősöm segíteni próbál, mindent megtesznek azért, hogy vissza szerezzem az emlékezetemet, de félek, hogy kevés az esély..
*Dawsone szemszöge *
-Fúj ! Anya hadd szedjem le ! Annyira rossz ! Bláááh ! -toporzékoltam miután ki jöttünk a fogorvostól.
-Megnyugodnál ? Nem tehetek róla, hogy túl sok édességet ettél és, hogy tönkre mentek a fogaid.
-De utálom ezt a szart ! Idegesít !
-Sajnálom. Muszáj lesz egy évig hordjad. -szolt komolyan.
*
-Na muti a csodaszép fogaidat. -szolt Ash mikor beléptem a szobájába.
-Nézd !

-Szépek. -szolt mosolyogva El.

-Nagyon. -forgattam meg a szemeimet.

-Szerintem jól áll. -mosolygott Pezz.
-Szerintem meg ki kéne dobni.
-Szerintem meg nem volt olcsó. -tette hozzá Dani komolyan.
-Igaz. -töprengtem.
*
A lányok lassan el mentek, majd az egész ' család ' lement vacsorázni.
Apa meg Simon bácsi a One Direction jövőjét tervezgette, anya meg Alyssa néni valami kezelésről beszélgetett, Ashley pedig szótlanul meredt a semmibe és úgy kanalazta a vacsoráját. Közelebb ültem hozzá és megöleltem.
-Ezt most miért kaptam ? -kérdezte.
-Azért, mert a legjobb barátnőm vagy és sokat jelentesz nekem.