∞30.rész.

* Niall szemszöge *
-Ne Niall ! Ne hagyd nyerni Louis -t ! -kiabált Harry.
-Gyerünk Louis ! Ez az ! Te fogsz nyerni tesó ! -biztatta Liam.
-Mit csináltok ? -jött le Zayn az emeletről kikerekedett szemekkel.
-Videó játékozunk. -mondtam.
-Csak egy picit halkabban ha lehet mivel aludni akarok !
-Ühüm. -mondtuk egyszerre.
-Ti egyáltalán figyeltek rám ?
-Ühüm. -válaszoltunk.
-Ah.. -nyögött és elindult felfele a lépcsőn.
-Na jó, folytassuk. -böktem meg Louis -t.
-Én fogok nyerni ! -dugta ki a nyelvét.
-Azt majd meglátjuk ! -nevettem.
Elindítottuk a zombis videó játékot. Harry és Liam ismét szurkolni kezdtek.. eléggé hangosan.
-Halkabban ! -kiabált Zayn az emeletről.
-Szerintem inkább hagyjuk aludni.. -húztam a szám.
-Hülye vagy ? Olyan jó érzés idegesíteni. -kuncogott Harry.
-Most én akarok játszani ! -dobta le magát Liam a kanapéra.
-Játszok én veled egyet. -ült le Liam mellé Harry.
-Szurkoljatok ! -vetett rám meg Louis -ra egy gyilkoló tekintetett Harry. Bólintottunk.
-Gyerünk Harry ! -ordibáltam.
-Liam te vagy a király ! Öld meg azokat a csúf zombikat ! -ugrált Louis.
-Inkább majd este alszom ki magam.. -jött le lassan Zayn.
Felnevettünk és Zayn leült Liam és Harry közé. Megrezzent a telefonom, SMS -t kaptam.
' Történt egy kis baj Ash -el.. Jobb lenne ha be jönnél a kórházba.. Simon Xx '.
-Srácok. -mondtam halkan és a telefonomat zsebre dugtam.
-Mi van ? -fordultak felém.
-Ash. Ash a kórházban van.
-Mi történt ? -ugrott fel Zayn.
-Nem tudom.. -mondtam és el kezdtem fel venni a kabátomat.
-Szóljunk a csajoknak ? -kérdezte Liam.
-Ahogy akarjátok. -mondtam és ki szaladtam a házból.
Be szálltam a kocsimba és elindultam a kórház felé. Hamar oda értem.
-Mi történt ? -álltam meg Alyssa és Simon előtt.
-Elütötte egy autó. -zokogott Alyssa.
-Istenem.. -motyogtam halkan miközben körbe néztem a váró teremben.
Az emberek rohangáltak, sírtak vagy épp egy nagy mosoly kerekedett az arcukra.. mindenki végezte a saját dolgát.
-Maguk Cowell kisasszony hozzá tartozói, igaz ? -jött hozzánk egy orvos.
-Igen. -szólalt meg Simon.
-Nos, a hölgynek eltört a jobb karja, két helyen is. Szerzett néhány horzsolást és amnéziás lett.
-Hogy mi ? -kérdeztem egy kicsit hangosabban.
-Amnéziába esett. -fordult felém a fehérbe öltözött pasas, Ash kezelő orvosa. -Nem emlékszik semmire a múltjából. Beszélni, számolni, járni, írni tud. Az lenne a legjobb ha elvinnék a legkedveltebb helyeire, mutatnának neki fényképeket. Idővel rendbe fog jönni az emlékezete, de persze csak akkor ha törődnek vele.
-Be mehetek hozzá ? -néztem Alyssa -ra és Simon -ra.
-A tizennégyes szobában van. -mosolygott az orvos.
-Köszönöm. -mondtam és elindultam a néma folyosó felé.

Annyira nem szeretem a kórházakat. Gyógyszer szagúak, barátságtalanok, ridegek.. félelmetesek..

-Ashley.. -szóltam halkan mikor be léptem a szobájába.
Az a látvány ami várt, fel zaklatott.. Az ágyon ült egy száll halvány lila, vékony blúzban és csak zokogott. Vállán, lábain horzsolások voltak. Jobb karja teljesen be volt gipszelve..
-Ki vagy te ? És ki az az Ashley ? -emelte fel a fejét.
Megfordultam, hogy háttal álljak neki, vettem egy mély levegőt, visszafordultam és le ültem mellé.
-Hadd válaszoljak a kérdéseidre. -mosolyogtam. -Én Niall Horan vagyok, a barátod. Sajnos nem emlékszel rám, sőt senkire sem emlékszel ! Ashley pedig.. Ashley te vagy ! A neved Ashley Cowell.
-Niall.. hogy kerülök ide ? -kérdezte és körbe nézett a rideg kórházi szobában. -És miért van gipszben a kezem ? -emelte fel a jobb karját.
-Ash.. az egy nagyon hosszú történet, amit még én sem tudok, hogy hogy történt és, hogy miért. Annyira sajnálom.. -csóváltam a fejem és megfogtam a kis, gyenge kezét.
-Te biztos a barátom vagy ? Mert ha igen akkor jó ízlésem van. -mosolygott és meg törölte könnyes szemeit. Felnevettem.
Kopogtattak az ajtón és abban a pillanatban be rontottak a csajok. Ash megijedt.
-Ti kik vagytok ? -nézett rájuk furcsán.
-A legjobb barátnőid. -ült le El, Ash mellé.
-Nekem ilyen agyalágyult barátaim vannak ? Ne értsétek félre, nem rossz indulatból mondtam ! Miért nem emlékszem semmire ? Ez így nagyon rossz ! Jobb lenne ha meg halnék. -kezdett el ismét sírni.
-Sh ! Ne mondj ilyet ! -ölelte át Dani.
-Elnézést a késésért ! -rontott be Perrie. -Oh Ash ! Istenkém ! -rohant Ash -hez és megölelte.
-Úgy látszik téged is ismertelek valamikor.. -szipogott Ash.
-Igen ismertél babám ! -ölelte meg még egyszer Perrie.
-Most mi lesz így velem ? Nem tudok semmit senkiről. Nem emlékszem semmire amit régebben megtanultam. Nem emlékszem semmi boldog pillanatra amit át éltem. Nem emlékszem az első csókomra. Nem emlékszem a barátaimra, szüleimre. Vissza akarom kapni a régi életemet. -csapkodta a fehér, szürke árnyalatú ágynemű huzatot.

-Ne aggódj, emlékezni fogsz mindenre, csak légy türelmes. -simogatta Ash hátát El.
-Be jöhetünk ? -dugta be a fejét Zayn.
-Jajaj. -sóhajtott Louis és ki vette Ash szeméből a hajszálakat.
-Ti is a barátaim vagytok ?
-Igen. Mind a barátaid vagyunk. -ült le Liam.
-Jó, hogy van kikre számítsak mikor bajban vagyok. -törölte meg könnybe lábadt, óriási kék szemeit.
-Gyerekek, magunkra hagynátok minket Ash -el ? -lépett be Simon. Bólogattunk majd vissza mentünk a váró terembe.
-Nagyon nehéz lesz. Semmire sem emlékszik. -mondtam és leültem egy hideg székre.
-Majd énekelünk neki, hátha majd az segít rajta. -mondta Harry és megbökött.
* Harry szemszöge *
Niall előre sietett, mi pedig meg kellet várjuk ameddig Zayn el készül. Több mint egy fél óráig próbálta belőni a séróját aztán meg sapkát húzott..
-Alyssa mi történt ? -ült le Liam, Simon -ék mellé.
-Elütötte egy autó.
A többiek le ültek és Alyssa -t nyugtatták, de én fel s alá járkáltam.
-Megyek veszek egy kávét. -mutattam a kávé gép felé, de senki sem törődött velem.
A kávé gép melletti székben gubbasztott egy lány, lehajtott fejjel, szipogott.
-Mi a baj ? -guggoltam le mellé.
Lassan fel emelte a fejét és gyorsan megtörölte a szemeit.
-Harry. -nyögte ki halkan a nevemet.
-Betty, te mit keresel itt ? -álltam fel.
-Én mondtam el minden adatott a mentősöknek, Ash -ről. És most várom apát, hogy jöjjön értem.
-És miért sírsz ?
-Nem sírok.
-De sírsz !
-Ha mondom, hogy nem..
Vettem egy mély levegőt, kifújtam majd megszólaltam.
-Mondd.. mi a baj ? -guggoltam le ismét mellé.
-Semmi, semmi.. Örülök, hogy ismét találkozhattunk. -állt fel és gyorsan meg ölelt. -Szia Harry. -mosolygott és elindult a váró terem kijáratához.
-Betty.. -kiabáltam utána.
* Betty szemszöge *
Ismét.. ismét találkoztam vele. Ezt még ki mondani is fura de.. minél hamarabb meg akartam szabadulni tőle, ezért hát el hagytam a váró termet és kint, a kórház lépcsőire ültem le és ott vártam tovább apát.
-Szóval.. mi történt ? -ült le mellém hangtalanul Harry.
-Harry. -lepődtem meg. -Nem tudok angolul..
-De tudsz ! Mi történt ? Miért sírsz vagyis.. sírtál ? -javította ki saját magát.
-Nehéz róla beszélnem. -ráztam a fejem.
-Nekem elmondhatod. -bökött meg.
Fejemet bele temettem a térdeimbe, éreztem ahogy ki csordul egy könnycsepp a szememből, majd le folyik az arcomon.
-Apa ütötte el Ash -t. Tessék, ki mondtam ! -fordultam felé. -Most boldog vagy ? -hajtottam le ismét a fejem.
Éreztem ahogy Harry nehéz karjai át ölelnek és aztán nem akarnak el engedni.
-Légy erős ! -mosolygott.

Mosolya automatikusan mosolyt csalt az arcomra. Fel állt és vissza ment a kórházba.
Ahogy hallottam a kórház ajtajának csapódását a mosoly le fagyott az arcomról és kitört belőlem a síró görcs..
-Gyere menjünk haza és ne sírj ! -hallottam meg apa hangját.
Fel emeltem a fejem és mosolyogni kezdtem, apával ellentétbe. Ő komor volt és ideges.
-Apa, mi a baj ? -álltam fel félénken.
-Semmi. Holnap haza kell utazz. -mondta és be szálltunk a kocsiba.
-De miért ?
-Csak mert ! Ne kérdezősködj ! -kiabált. Evvel a mondatával elcsitított egy időre.
Némán bámultam kifele a kocsi ablakán.. Mikor meg érkeztünk ideiglenes házunkhoz be szaladtam és be csaptam magam után az ideiglenes szoba ajtómat. Szekrényemhez siettem, minden benne lévő ruhát bele dobtam a bőröndömbe, majd félre löktem azt. Leültem a földre és bámultam kifele az ablakon..
* Niall szemszöge *
-Doktor úr, Ashley mikor jöhet haza ? -kérdezte Perrie.
-Holnap reggel kisasszony. -mosolygott.
-Szerintem ideje lenne haza menni. -ment Dani, El -hez.
-Fiuk ti jösztök ? -kérdezte El.
-Aha. -bólogattak.
-Niall te jössz ? -kérdezte Liam.
-Nem. De ti menjetek csak. -mosolyogtam.
-Hát oké, ahogy akarod. Vigyázz magadra. -ölelt meg Daws.
-Sziasztok. -integettem majd Simon -ékhoz fordultam.
-Bent maradok vele, ti nyugodtan menjetek haza.
-Vigyázz rá ! -puszilt meg Alyssa.
-Vigyázok. -mosolyogtam és figyeltem ahogy ők is elhagyják a kórházat.
Lassan, dudorászva elindultam Ash szobája felé.
-Elnézést. -hallottam meg a hátam mögött a doktor hangját. Megfordultam és láttam, hogy felém fut, kezében néhány kór lappal. -Huh.. -fújta ki a levegőt mikor hozzám ért. -Azt elfelejtettem mondani, hogy az amnézia depresszióval jár, tehát a kisasszony rengeteget fog sírni.. és akár még ön gyilkossági merényletek is felbukkanhatnak. Vigyázzanak rá ! Holnap reggel haza mehet, de addig is ha az éjszaka folyamán valami gond adódna akkor csak szóljon az asszisztens nőnek.
-Ö.. ö.. oké. -nyögtem ki.
-A további szép napot. -veregette meg a vállam és elment.
Lassan be léptem Ash -hez. A telefonját babrálta.
-Te nem mentél haza ? -kérdezte.
-Nem. Itt maradok veled. -ültem le mellé.
-Niall, mikor fogok emlékezni rád ?
-Nem tudom.. -hajtottam le a fejem.
-Mesélj magadról. A kapcsolatunkról ! Hátha úgy könnyebb lesz. -mosolygott.
-Na akkor röviden. Egy nagyon híres fiú banda tagja vagyok, a One Direction -nek. Apukád a menedzserünk. Nyáron találkoztunk először. Rengeteg romantikus percet át éltünk. Fő szereplő vagy egy filmben, egy horror filmben.. És..
-Azta de tehetséges lehetek ! -vágott a szavamba. Fel nevettem.
*
Mutattam neki közös képeket, a telefonomról, be tettem egy 1D zenét, énekeltem, és ami a legfontosabb meséltem a múltjáról.
Az ágyon ültem, Ash feje az ölemben volt, simogattam a haját s úgy meséltem neki. Elaludt.
Meg fogadtam, hogy egész éjszaka fent maradok, hogy vigyázzak rá.. Csalódtam magamban.. Be aludtam..
Éjszaka fél egykor hirtelen fel riadtam.
-Ash ! -mondtam hangosan mikor észrevettem, hogy sehol sincs a szobában.
Ki szaladtam és egyenesen a recepcióra mentem. -Nem látta Ashley Cowell -t ? Magas, szőke, ő az amnéziás betegük.
-Maga azt hiszi, hogy minden beteget megjegyzek ? -szolt gorombán.
-Kedvesebben is lehet válaszolni. -távolodtam el a magas, hosszú író asztaltól.
-Keresse a női mozsdóba. -mutatott egy hosszú, ki világított folyosó felé.
-Női mozsdó. Női mozsdó. -mondogattam magamban miközben a hosszú folyosón mentem végig s az ajtó feliratokat bámultam.
-Megvan ! -mondtam ki hangosan majd egyenesen be mentem.
-Fiatal ember. Nem látja, hogy ez egy női mozsdó ? -szolt hozzám egy öreg nénike.
-Elnézést, csak a barátnőmet keresem. -mentegetőztem.
-Hát akkor rossz helyen keresi, ha csak a barátnője nem üti az ötven évet. Ez a mozsdó az ötven év feletti hölgyeknek van.
-Oh. Értem. Még egyszer elnézést. -indultam kifele a mozsdóbol. -Még egy kérdés ! -fordultam vissza. -Hol van az a mozsdó ahova a tizenöt éves lányok mehetnek be ?
-Ah.. -csóválta a fejét. -Lépjen ki a mozsdóbol, nézzen maga elé, és olvassa el hangosan amit lát.
-Női mozsdò 10-20 év. -olvastam.
-Na látja. A viszont látásra. -mondta majd be csapta az ajtót.
Fújtam egyet és bementem a velem szemben álló  mozsdóba.
-Ashley. Mit csinálsz itt ?
-Szerinted mit lehet csinálni egy mozsdóba ? Jöttem vécére te észlény. -mondta majd megpuszilt. -Ne aggódj annyit. Minden oké. -mosolygott és megfogta a kezem.
-Jó, de most inkább menjünk vissza a szobádba. -kapargattam a homlokom.
-Egyetértek. -mosolygott.